Rendház, nyomda, életút-tervezést támogató központ – A váci ferences kolostor története
Történelmi helyszín
A magyar történelem több mint ezer éves helyszíne Vác. A város kiemelkedő pontján már az Árpád-korban felépült egy vár és püspöki székesegyház is. A magyar krónika szerint ezt a székesegyházat I. Géza királyunk alapította, akit – több forrás szerint – 1077-ben itt is temették el. Az első székesegyházat 1241 virágvasárnapján a tatárok pusztították el. Ezután azt gótikus stílusban újjáépítették. Báthory Miklós püspök 1474-től reneszánsz stílusban építtette át a székesegyházat és a püspöki palotát is. Vácot a törökök 1543-ben foglalták el, ám a székesegyház már korábban, 1541-ben lőporral felrobbantották. A török időkben több ostrom is zajlott a váci várért: egyes részeit többször is felrobbantották.
A ferencesek Vácott
A ferences rend tagjai már Assisi Szent Ferenc életében megjelentek Magyarországon; első rendtartományukat 1239-től Magyarországi Rendtartománynak nevezték. 1523-ban a nagykáptalanon két rendtartományt alakítottak ki a magyarországi ferences kolostorokból: a mariánus, azaz Szűz Máriáról nevezett Rendtartományt és az obszerváns kolostorokból az Üdvözítőről nevezett Rendtartományt (Szalvatoriánus Provincia,[1] kb. 70 kolostor). A következő századokban a reformáció és a török hódítás miatt a ferences kolostorok száma is csökkent. 1689-ben a török alóli felszabadulás után a két rendtartomány határát a Szakolca-Nyitra-Vác-Duna vonalban határozták meg. A középkorban számos ferences, szalvatoriánus kolostor volt a Duna mellett, ezután a határozat után azonban egy sem maradt, ezért többször kérték a váci püspöktől, hogy Vácott letelepedhessenek. Kérésük 1719-ben talált meghallgatásra, amikor gróf Althan Mihály Frigyes váci püspök a várat a ferenceseknek adományozta. Az 1719. április 14-én kelt okiratban a püspök hivatkozik azokra a szolgálatokra, amelyeket a katolikus hit fenntartására tettek a ferencesek a váci egyházmegyében a török időkben és a reformáció terjedésének megakadályozására.[2] A másik indok az volt, hogy „a nevezett Üdvözítő tartományának a Duna-folyó partján még, sehol sem volna építve kolostora, ahova a saját épületeik és szükségeikre és az egész rendtartományéira szolgáló anyagokat és a már mondott folyón szállíttatni szokott egyebeket is lerakhatnának és megőrizhetnének”.[3]
A területet 1719. május 3-án, a Szent Kereszt feltalálásának ünnepén adták át ünnepélyes keretek között a ferences rendnek, ezért a ferencesek elhatározták, hogy az új templom – és kolostor – titulusa a Szent Kereszt lesz. Egy keresztet is felállítottak az építendő templom helyén. A romok mellett egy ház (később sütőház) is állt, amelybe beköltözhettek az első szerzetesek.
Kolostor a Duna partján
1721-ben tették le a templom alapkövét. A templom építését adományaival gróf Koháry István segítette, ugyanis 20.00 rénes forintot adományozott a templom felépítésére és további 10.00 forintot a kolostor fenntartására. Az építőmester Urban Linz kőműves lehetett. 1726-ban a templom szentélye és a kolostor város felőli része elkészült és azt fel is szentelték. A kolostorba ekkor 4 szerzetes és 3 laikus testvér költözött (Csaszta Ráfael házfőnök, Tuchinszky Miklós hitszónok, Kartoffel Lajos német hitszónok s Lipták Dénes alamizsnagyűjtő. Továbbá: Heblink Sándor, Várady István s Wizi András segédtársak.). Hat évvel később már rendtartományi gyűlést is tartottak itt. 1731-ben a váci székház (rezidencia) megkapta a konvent rangot, első gvardiánja Szilágyi Balázs lett. 1732-ben a szalvatoriánus rend egyik iskolája is működött a kolostor falai között: bölcsészetet tanultak itt a növendékek. A 19. században a boszniai rendtartományból is érkeztek ferences papnövendékek. A század második felében a szalvatoriánus növendékek a váci gimnáziumba jártak, a kolostor már csak a lakásukul szolgált.
1741-ben kezdték a Duna felőli szárnyat építeni, a kolostor építési munkáit pedig 1751-ben fejezték be. A munkálatokat többek között az 1740-41-es pestis-járvány miatt is meg kellett szakítani. A kolostorból két szerzetes vállalkozott a betegek közötti szolgálatra: Blahó Pius és Dull Ferenc végül a járvány áldozatai lettek, a templom előtti téren 1739-ben emelt kereszt tövében temették el őket.
Az 1751-ben elkészült templom főoltárképén mégsem a Szent Kereszt látható, ugyanis gróf Koháry István tiszteletére az ő védőszentjét, az első vértanút, azaz Szent Istvánt ábrázolja számos más szent társaságában. Az oltár 1729-ben készült, 3286 forintba került. A legújabb művészettörténeti kutatás szerint Falkoner Polikárp budai festőművész és Hörger Antal szobrász munkája. Az egyik leggazdagabb díszítésű magyarországi barokk oltár az azon szereplő tizennégy képpel és tizenkét szentet ábrázoló szoborral.
A mellékoltárok építése 1727-ben kezdődött meg a Páduai Szent Antal oltárral. Napjainkban a 18. századi oltárok közül néhány nincs meg, illetve van, amelyiken az oltárképet cserélték. Például a Szent Anna oltárból Szent kereszt oltár lett, az Őrangyalok oltára az oltárkép cserélése után pedig Szent József oltár lett. Az alapító Althan M. Frigyes püspöktől egy Szent Kereszt ereklye darabot kaptak ajándékba. Althan M. Károlytól egy Páduai Szent Antal képet, amit ő Itáliában Bari városában kapott ajándékba a ferencesektől. A lorettói kápolnában egy 18. századi czesztohowai-kegykép másolat volt, ez jelenleg a templom falán látható. A templomhajó nagy részét 1757-ben építették, a tető 1759-ben, adományokból készült el. A templom építési munkálatai 1760-ban záródtak le. 1761-ben áthelyezték a főoltárt megszüntetve ezzel a mögötte lévő sekrestyét és karzatot. 1766. július 27-én megtörtént a templom felszentelése. A kolostorhoz a 18. század végétől ipari tevékenység is kapcsolódott, hiszen egy ferences posztógyár működött itt. Az összes magyarországi ferences – nemcsak a szalvatoriánus rendtartomány tagjai – számára itt készítették a szerzetesi ruha anyagát egészen a 19. század közepéig.
1926-ban Horváth Zénó[4] létesítette a Kapisztrán-nyomdát a váci kolostorban. 1938-ban a kvadrumot vasbeton födémmel beépítették a nyomdagépek biztonságos elhelyezéséért. A Kapisztrán-nyomdáról írták a ferences naptárban: „Régente csendes klastromban, lúdtollal rajzolgatták a pergamenre őszbe borult szerzetesek a szép betűket, de ma már a váci ferencesek zárdájának ősi falai között, fiatal barátok ólombetűket szedegetnek sorba naphosszat és a zárda csendjébe belemorajlik a gépek dübörgése, amit a szépen nyomtatott papírost dobálják ki magukból.”[5] 1948-ban például a 22 laikus testvér közül tizenhatan dolgoztak a nyomdában, illetve a könyvkötészeten.
A szerzetesek távozása után
1950. szeptember 6-án az ÁVH ebben a kolostorban is megjelent, de a szerzeteseket innen nem szállították el „csak” a szerzetesi ruha viselésétől fosztották meg őket. Az év végén felszámolták a nyomdát. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy 1944. december és 1945. március között a Kapisztrán-nyomda a szovjet hadseregnek röplapokat nyomtatott napi 24 órában, többszázezres példányszámban. 1960. körül más kolostorokhoz hasonlóan a szerzetesi cellákból lakásokat alakítottak ki, 1950-ben, az államosításkor ugyanis a honvédség kapta meg az épületet.
A 20. század második felében a híres Váci György könyvkötő műhelye kapott otthont a kolostor épületében. A gyógynövények mellett a templom történetével és felújításával is lelkesen foglalkozott Szabados Anzelm, korábbi ferences szerzetes, 1970-től a Szent Kereszt templom plébánosa. A kolostor melletti területet róla nevezték el „Anzelm-kert”-nek.
1978-ban a Pest Megyei Levéltár váci részleg kapta meg a kolostor épületének nagy részét: a kirendeltség 2004-ig működött itt. 2006-ban kiürítették az épületet.
A ferences rend 1992-ben visszaigényelte a kolostor épületének tulajdonjogát, amelyet 2004-ben kaptak vissza.
Régészeti feltárás
1912-ben kezdődött a váci vár régészeti feltárása, a munkálatokat pedig 1962-től folytattak. 1978-2002 között Tettamanti Sarolta végzett ásatásokat. Ezután egy évtizedig nem dolgoztak régészek a területen, viszont a kutató gödröket nem temették be. A mélyedések helyenként a kolostor és templom stabilitását veszélyeztették, repedések jelentek meg a falakon. 2013-2015 között Batizi Zoltán végzett feltárásokat, egyes források szerint elképzelhető, hogy megtalálta I. Géza sírjának helyét.
1982-88. között zajlott a váci vár falainak régészeti feltárása és Duna felőli oldalon azok rekonstrukciója. 2000-ben került ide és máig látható ifj. Blaskó Mihály alkotása, I. Géza királyunkat ábrázoló szobra.
A piarista és a ferences rend együttműködése Vácott nem csak a 18. századi pestisjárvány idején valósult meg, hanem 1919-ben a Tanácsköztársaság idején is, amikor a kolostorukból elűzött három piarista szerzetest befogadták a váci ferences kolostorba.
Megújuló ház, új küldetés
2016-ban a régészeti feltárások befejeztével kezdődött meg a váci ferences kolostor felújítása. A külső felújítás után a belső megújításra is sor került: a munkálatok 2020. tavaszára fejeződtek be, hogy a kolostor új funkciót kapva a Kilátó Piarista Pályaorientációs és Munkaerőpiaci Fejlesztő, Módszertani Központ (Piarista Kilátó Központ) otthona legyen. Ez a központ a két rend együttműködésének keretében jött létre és 2018. január 31-én alakult meg. „A Piarista Kilátó Központ küldetése a különös személyes figyelmet igénylő tanulók, fiatalok életpálya-tervezésének támogatása, képességeik oktatás-nevelési környezetben történő kiteljesedését segítő kutatások lebonyolítása és a munkaerő-piacon való sikeres elhelyezkedésük ösztönzése egyénileg kísért módon, a mindenkori tudományos és technológiai eredmények által legmagasabb szinten biztosított eszközök, módszerek útján és a közösség megtartó és megerősítő ereje által.”[6] A felújított kolostor épület a Piarista Kilátó Központ életpálya tervezés segítését szolgáló egyéni és csoportos foglalkozások helyszíne lesz a különös személyes figyelmet igénylő gyermekek és fiatalok számára, ahol az Életpálya-tervezést támogató módszertani műhely is működik. A Piarista Kilátó Központ különlegessége egy robotika műhely, amit a fejlesztések során használnak. A valamilyen akadályozottsággal küzdő fiatalok mellett a nem tanuló, kallódó fiatalok segítése is a központ célja.
2020-ban a piarista rend alapítója, Kalazanci Szent József emléknapján, augusztus 25-én adták át a megújult kolostort, a Piarista Kilátó Központ váci épületét.
Jegyzetek
[1] Provincia Hungariae O.M.S. Francisci Strictioris Observantiae sub titulo Sanctissimi Salvatoris
[2] Ezt a királyhoz intézett felterjesztésében így fogalmazta meg a püspök: „Azon iszonyú papszükség, melyben a török iga által oly hosszú ideig elnyomott megyém tényleg még maig is szenved, oda inditotta az én kedélyemet, hogy a lelki segitségről, mindazon juhocskáim lelki üdvére, kik a sz. római kath. anyaszentegyházban léteznek benn, mind pedig az azon kivül tévelygőkére, tőlem telhetőleg gondoskodjam.” (Karcsú Arzén: Vácz város története)
[3] Karcsú Arzén fordítása. – Karcsú Arzén: Vácz város története
[4] Horváth Imre Zénó (Nagyatád, 1890 – Vác, 1934) 1925-től a fegyház lelkésze is volt. A váci kolostor gvardiánja is volt kétszer.
[5] Mi a Kapisztrán Nyomda? – Páduai Szent Antal missziós naptára 1930. évre, IV. évf. , Vác, 1929. 117.
[6] https://www.kilato.piarista.hu/bemutatkozas/intezmeny/
Felhasznált irodalom
- Dercsényi Dezső – Granasztói Pál: Vác,[Városképek-műemlékek] Budapest, 1960.
- Harsányi István: Váci ferences kolostor és templom, építéstörténeti tudományos dokumentáció, 2016. [kézirat]
- Karcsú Arzén: Vácz város története. Vác, 1887.
- „Késő maradékainknak tétessen jegyzésben” : írásos emlékek Vác város múltjából, 1074-1990 / összeáll. Horváth M. Ferenc és Pintér Tamás, Vác, 1996.
- Korhecz Papp Zsuzsanna: Franciscus Falconer pictor Budensis, Szabadka, 2017.
- Lachegyi Máté: Romokból támadt barokk virágoskert : a váci ferences templom és oltárai. [Vác], Vác-alsóvárosi Szt. Miklós Plébánia, 2016.
- Schematismus almae provinciáé Joannis A Capistrano Ordinis Fratrum Minorum S. P. N. Francisci In Hungaria, Budapest, 1948.